„Valamikor arcomba ért a hajad”,
„valamikor számon megforrott a szád”,
„úgy tapadt hozzá, mint tüzes átok”,
„égetett”,
„egy egész embert leforrázott”,
„De mert sírt”,
„de mert könnyes volt”,
„néma, zárt, mint a sírbolt: -„
„valamit nagyon-nagyontitkolt.”
„Ma már tudom mi volt”
„az álcás, a titkos”
„és rád emelem az ujjam”
„és vádollak:”
„Gyilkos!”
Forrás: Híd, I. évf. 1934. 5. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése