Egy
szegény fővárosi leány kálvária-útja a regény szüzséje, egy kis vidéki
városban, ahova mint vendég kerül le a gazdag rokonokhoz. Borbátvíznek hívják a
kis várost, amelynek életét olyan találó színekkel festi meg Zsoldos; vezető
alakjait: az elparlagiasodott földesurat, a tanítót, a patikust, az
elszegényedett nemes embert olyan pompásan rajzolja ki, hogy szinte
kikívánkoznak eme alakok a finom, merített papiroslapok közül, hogy életet vigyenek
a színpadra, mint megelevenedett alakjai egy nagyon egészséges levegőt lélegző,
erős vígjátéki jelenetekkel tarkított színműnek.
Az
esemény gyorsan perdül, alig egykét hét alatt játszódnak le fordulatos
jelenetei. Az egész regény átlátszó, mint egy pohár tiszta víz; alakjai minden
jót, rosszat hosszabb gondolkodás nélkül cselekesznek, lelki vívódásaikat
néhány rövid kikezdésben interpretálja az író, a többit jobbára maguk mondják
el. Csupa cselekvés, pezsdülő vér, érző ideg a regény minden fejezete.
A
szereplők maguk adnak képet a mondanivalójukkal a kisvárosi felfogásokról,
szokásokról, melyekkel szembe van állítva a fővárosi élet, az egészséges kultúrfelfogás.
Zsoldos
László nem új ember az elbeszélő irodalomban. Írásművészete kicizellált,
meglátási a való élet nagy színjátékában éles szemekről tesznek bizonyságot s
bár leleményessége nem feltűnő, kitalálásai nem meglepők: eme új regényét
élvezettel fogják végigolvasni mindazok, akik szeretik az egyszerű
történeteket. (Sz.)
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 2. sz. 1912. jan. 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése