Kegyes Szűz! angyal arczodat
A’miolta láthatám,
Bájoló ezüst fzavadat
Hajh vefztemre hallhatám!
Nyugtom sehol sem találom
E nagy zajgó tengerben;
Míg nem közelget halálom,-
Fellelem sírvermemben!
Bár a tavafz fris virági
Szívet s elmét vídítnak;
Ez élet zöldellő ági
Számomra nem virítnak:
Mert te, a ki kellemiddel
Ezeket meghaladod;
Szív varázsló fzépségiddel,
Ki lát, tőrbe ragadod.
Ah! nem látod kellemedért
Éltem dúló kínomat;
Ah! nem érzed fzerelmedért
Szíveméfztő lángomat:
E zefír, melly most hajamnak
Zúzott fürtyein repdez,
Nem sokára sírhalmamnak
Virágain lengedez.
Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése