Néma vagyok, süket is, s izenet hordásra fzorított
Még is az emberi faj. Nemde fonák viselet?
Nincs karom és ajkam, még is kell vinni sok ízben
Mond-ki minő módon? csókokat és ölelést.
Csókol hűv fzeretőd engem, s kebelére fzorongat,
S légy bár féltékeny nincs harag értte reám.
Egy hiba van bennem, félénk vagyok, és kis erőfzak
Megrendíti keblem, s titkaidat kinyitom.
Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése