Ősszel születtem, tudom, hogy tavasz
Tavasz leend, ha meghalok;
Bölcsőmet hervatag lombok fedék,
Koporsóm rózsák, liljomok.
ah, a mikor jövék örömtelen
S hideg tél halvány arcza vára:
Bucsuznom akkor kell, midőn jön a
Tavasz virága s langy sugára!
Ah, most is illyen az én életem,
Vágyam hajt, kerget untalan;
Mi boldog tudnék lenni istenem!
S ki vagyok én? boldogtalan!
Akkor jőnek elkésett örömim,
Ha majd keblem kihült, kiégett;
Addig jertek, mig el nem zárkózom
Siessetek kedves vendégek!
Ősszel születtem hervadt lomb alatt,
Rózsák között mulok ki majd;
Derűlj, vigasztalódjál szenvedő,
Fojts-el könyűket és sohajt!
A gyermek boldog, - hervadt lombbal is,
Ő játszik, és mulat kedvére;
S boldog, kinek pirosló rózsa jut
Az élet halvány estvélére!
Forrás:
Hazánk 1. évf. 68. szám – Győr, 1847. Junius
10-én, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése