I.
‘Az isten áldjon meg.
El kell tőled válnom;
Kökény szemed rózsám,
Többé alig látom.’
Bucsuzik a betyár
Kedves babájától,
Sürün folyik könye
Szomoru arczáról.
“Hová mégysz szivemtől”
- Kérdi a babája –
‘Hej galambom messze
- Az akasztófára!’
II.
‘Istók bátyám, ne busuljon,
Tegye félre gondját;
Hanem előbb fölvegye ám
Azt a nagy csutorát.’
“Hej öcsém, ha fölvenném, a
Gond jobban elérne;
Tudod-e, hogy egy hét óta
Semmi sincsen benne?”
Forrás:
Hazánk 1. évf. 57. szám – Győr, 1847.
Majus 13-án, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése