Félre gyáva szóvitézek,
Hirvadászó czinkosok!
Véletek bár szembe
nézek,
Rátok én fényt nem
tetézek:
Engem meg nem csaltatok!
Hódolok a sziv szavának
Melly sok áldást, s
fényt hoza,
Mellyért a jók áldozának
Vészein sok vércsatának:
“Népszabadság és haza!”
De csupán csak szó
hatalma
Tőrbe nem von engemet,
Hajh! nem ollyan sok
magyar ma,
Hogy szavára szűm
bizalma
Feltárhatná lelkemet!
- Legnagyobb baj a
magyarnál,
Hogy a szó több, mint a tett –
S elpuhult
gyermekkorában
Rút önzése mámorában,
Önmagának átka lett.
Hogyha szóban üdvességet
Lelhetnél oh drága hon!
Élne már üdved koránya,
És a közjó szűz viránya
Illatoznék hantidon.
Tettet, önzés emberétől,
Tettet nyerni olly
nehéz,
Mert hol jég a sziv
ütése,
Hova a bűn gyilka vése:
Máskép számol ott az
ész. –
Félre gyáva szóvitézek,
Hirvadászó czinkosok!
Véletek bár szembe nézek
Rátok én fényt nem
tetézek,
Engem meg nem csaltatok.
Tenni
kell!...
ha tenni fogtok
Azután majd elhiszem,
Hogy való miben
ragyogtok
S nem csak szóvitézek
vagytok,
Való mit csak lát a
szem.
Ah de eddig már hiába,
Ember ember nem hiszek!
Öltözz bár aranyruhába:
Bókokat hány majd a
kába;
De én kába nem leszek…
Boldogságot és közüdvet
Közbuzgalmu tett terem:
Szivvel ésszel hát
előre,
A hatalmas tett-mezőre,
Jöjjön a ki emberem!
Légyen boldog nemzet a
nép,
Légyen egy nyelv,
érzelem –
S a kiváltság vérező
seb,
Azt letenni
legkedvessebb
S legszebb tettnek
képzelem.
Légyen egyház a
magyarhon,
Benn egy nép, egy
elv-ima,
Egy család s igy boldog
eg ykör,
Mit legyőzni hasztalan
tör
Külhatalmak ostroma.
S a ki szó helyett ezt tenni
Lel szivében hajlamot,
És kiáll a tett-mezőre,
S küzd előre és előre:
Im fogadja jobbomat!
Forrás: Hazánk 1.
évf. 135. szám – Győr, 1847. November
13-án, Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése