Ti messze fellegek
A távol ég ölén!
Miért borongtok olly
Soká a menny ivén?
Miért feditek el
A kéklő szép eget,
Mért lengtek olly sokat
Szegény hazánk felett?
El, messze szálljatok,
Hagyjátok e hazát,
Hadd lássuk végre már
Ködfedte csillagát.
Hadd lássuk nyájasan
Mosolyg-e még le ránk,
Megél-e nemzetünk,
Megáll-e őshazánk?
Ha felvirul e hon
S ragyog majd nemzetünk
Egy édes érzelem
Hadd hassa át szivünk.
Avagy ha sirba dül
E nemzet és e hon,
S ha majd növény virul
A honfi csontokon.
Egy bánatérzemény
Keblünk hadd fussa át,
S hadd zengje el e nép
Enyészte gyász dalát.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 91. szám – Győr, 1847.
Augustus 3-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése