Haj, te rólad, angyal,
szelid leány,
Még a szépnél is szebbet
álmodám:
Tea z enyém, én a tied
valék,
Csattant a csók, de a h,
- fölébredék!
Az kár, hogy én ezt
mindég csak álmodom,
S ha ébredek – soh’sem
folytathatom.
Forrás: Hazánk 1.
évf. 127. szám – Győr, 1847. October
26-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése