Szállj-ki képzeletnek lelke
A jövendő templomába;
Élvet a mi adna néked,
A jelennek nincs virága.
Andalogtál a mezőkön,
Mellyeket vér feste hajdan;
s élvet a mi adna néked,
Nem találtál krónikánkban.
Menj, repülj sebes-merészen
A jövendő istenéhez,
S – lopva bár – tekints-be nála
Nemzeteknek életéhez.
Nézd-meg e nemzet jövőjét,
S jújj, ha szép, örömdalolva;
Zengd e honnak istenülten:
“Lesz nagy a magyar hazája”.
S szép remény, ha nem virágzik
Fátyolában a jövőnek;
Oh ne jőjj! … terem magától
E kebelben hattyuének.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 81. szám – Győr, 1847. Julius
10-én, Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése