Fel és alá bolyongva
Csalom meg a napot,
Mig az utczába érek,
Hol egykor ő lakott.
S megállok a jól ismert,
A kedves ház előtt,
Ablak sorához engem
Sok édes emlék köt.
Itt állottunk enyelegve,
Kezembe volt keze,
Ott ajkam mézes ajkán
Hő csókot élveze.
Itt köttetett a béke
Rövidke per után,
Ott várt, ha erre
jöttem,
A kedves kis leány.
Borongó érzelemmel
Felnézek most megint,
Helyette rám bámulva
Idegen arcz tekint.
S önkénytelen szived jut
Eszembe a hamis,
Miként ezen ablakbul,
Más néz-ki onnan is.
Forrás: Hazánk 1.
évf. 122. szám – Győr, 1847. October
14-én, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése