Játszó szellők titkos zenéjeként
Viszhangzik még szivemben zongorád,
Szivárvány lőn az érzés arczodon,
S hangokba olvadt égő lelked át.
E pillanatban megszerettelek,
S te, jó fiu, e perczben megcsalál;
Azért játszál olly tűzzel, lángolón,
Mert éppen akkor vőlegény valál.
A szerelem titokban édesebb,
Azhért rejtéd-el boldogságodat;
S most, hogy Pesten szoritám jobbkezed,
S szemléltem kedves nőd, - angyalodat:
Hallottalak ujonta játszani,
Édes hangu piros kis zongorán.
- Nőd
ajkain, - s gyönyörbe fult szived,
A hangzatos csókok hullámzatán.
S szerelmed csattanó csókjainak
Zenéje, melly olly szivolvasztva szólt:
Mit Győrben
játszál olly tűzzel nekem,
Az most cska annak folytatása volt!
Forrás:
Hazánk 1. évf. 91. szám – Győr, 1847.
Augustus 3-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése