‘Nyugodt az alkony,
Nincs semmi nesz:
Kis csarnokomban
Milly sohaj ez?
Talán galambkád
Búg, gyermekem;
Elaltató dalt
Ismét nekem?’
“Nem, jó atyám! ott
Künn a fagyon,
Ajtónk előtt egy
Koldus vagyon.
Sötét fohászi
Jég ajkinak
Buzgó imákat
Sohajtanak.
Vérző csatákban
A szent jogért
Öntött-ki ő – ugy
Beszéli – vért.
A vér kiömlött
S a kárhozat
- Fokán egy nemzet
Lőn áldozat!
S e mély csapás-szült
Ujabb vihart:
A nemzet szabad
Hazát akart;
De oh! rutul bánt
A sors vele:
Saját testvére
Gyilkolta le!”
‘A szomszéd honból
Való talán?...
Láttál-e sebhelyt
Ábrázatán?...
Előre is fáj
A gondola:
Szabadságot és
Hazát sirat.’
“Pirosló sebhely
Van homlokán,
Honért nyeré azt
Vesztett csatán,
Mellynek hatalma
Bár megtörött,
Jogisten áll őrt
Sorsa fölött.”
‘Ismérem és jól
E nemzetet,
Melly jogbitorlók
Martyrja lett. –
Eredj fiacskám,
Bocsásd be őt,
Fogadd testvérül
A szenvedőt.
Mig életem tart
S e kis telek,
Örömmel osztom
Én meg velek!’
Forrás:
Hazánk 1. évf. 106. szám – Győr, 1847.
September 18-án, Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése