Az órák nem előre visznek,
csupán az idő marad el,
a hegy, a völgy, a kedves házak
eltünnek mind a semmiben.
A gyász elernyed, komorsága
kopik, zöldül és kifakul,
a temetőben új sírokra
új részvétek virágja hull.
Csak a szegény kínja időtlen
és el nem űzi semmisem;
ott lobog, mint az éji tűzvész
az éhesek szemeiben.
Forrás: Válasz 4. évf. 5.
sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése