Meleg vérünknek jó e liget árnya,
tenyerem szoknyád ráncát keresi,
a langyos homok lágy gyíktojást érlel
közben s a hold szakállát lengeti.
A fák árnyán a válás órája ring.
S míg a rét fölött formálom arcodat,
messze futsz tőlem, akár a gyorslábú őz,
s mint rőt erdő száll közénk az alkonyat.
Forrás: Válasz 4. évf. 2. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése