Megszületett a föld, s az óceánok
Merész szárnya suhogva rácsapott.
De nem takarta el, a homokpartról
Leperegtek a visszavert habok.
Azóta áll a harc és sohse lankad,
Egymásnak rohannak az elemek;
Tűz nő a hegyből, víz a levegőből,
És a mély csend vésztjóslón megremeg.
Küzdött s mindig felemás volt az élet,
Virágok nyíltak a tenger alatt,
s ha hegycsúcsok felé meredt szemekkel
A víz fölé szökdöstek a halak.
Szemem sarkából egy könnycsepp megindult,
Felsírtak bennem nem látott erők
És felriadtak büszke szédüléssel,
A rámhulló per szépsége előtt.
De már megállt a könny és visszagördült
És nem sepert végig a szemgolyón:
Egyik felét könny, a másik felét vad,
Forró levegő verte áradón.
Forrás: Válasz 4. évf. 4.
sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése