Ha
száz jó költő, kortárs, verset írna ugyanarról a tárgyról, ugyanabban a
formában, száz olyan vers lenne belőle, ami úgy hatna egy antológiában, mintha
ugyanaz a költő, ugyanabban a formában, ugyanarról a tárgyról írt volna száz
verset, vagy mintha száz költő írt volna száz verset más-más tárgyról, más-más
formában. Kis különbségekből alakul ki a vers és a költő külön egyénisége, egy
költő, egy nemzet, egy korszak költészetének gazdag skálája. A formás költészet
az igazi kollektív költészet, mert megnehezíti az egyéni elkülönödést. Ilyen
költő könyvét, versét nem elég egyszer olvasni. Első olvasásra majdnem csak a
tetszetős formával hat, csak érdeklődésünket kelti fel. A zenéje marad meg, az
csábít vissza a szöveghez s olvastatja el még sokszor a verset, a könyvet,
egész az észrevétlen megtanulásig. Mintha már olvastuk volna valahol azt a
verset, érezzük előbb, utóbb meg, mintha mi alkottuk volna. Az igazi vers memoriter: emlékezetben készül az
emlékezetnek. Ezért csak látszólag, az írásba foglalás folytán, irodalom.
Képzőművészet a vers, összefoglaló képzőművészet: szobor, festmény, zenemű,
tánc, melynek anyaga, teste a szó, a beszéd maga. Annyira csak anyaga, hogy a
legkevesebb egyéniességet bírja csak el. A mindennapi nyelv születik újjá,
nemesedik meg a versben, a versformában, mely, mint egy gát, zsilip,rosta,
szűrő, megzajlatja, megtisztítja, természetesebbé, eredetibbé teszi a
köznyelvet. Éppen ez az ellentét teszi műalkotássá a verset: racionális beszéd
irracionális formában.
Nadányi
Zoltán új verseskönyve tökéletesen szemlélteti ezeket a gondolatokat. Érett
férfi, érett költő szerelmi költészete ez a harmincnyolc verses ciklus.
Nadányi
a legszerényebb költő. Mintha nem akarna lenni sem több, sem kevesebb, mint
költő, szabályos mai költő, nem nagy, nem kicsi, hanem mind a kettő, norma,
mérték, hiteles, akivel mérni lehet minden költőt, nagyot-kicsit, legkisebb
közös többes és legnagyobb közös osztó, integer, egész művész, ember e
törtlelkű világban. Matematikus költő, mint Edgar Allan Poe…
Erdélyi József
Forrás: Válasz 4. évf. 5.
sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése