Hallgat a hegy. Elmerül a téllel.
Tömbökben hallgat. Csöndje sziklatömb.
Jöjj barátom és nézzünk ma széjjel.
Vén fejét csak itt-ott krétázza fagy,
feketedni kezd tavaszi haja –
Kedvünk bimbózása hol s merre vagy?
Ázott-fázott és hava fölenged,
s lenn sirályok csapnak a folyóra:
áztam-fáztam s napsugár melenget.
Nyelvemhez rögös mondóka ragad –
földalatti dal kiállok veled,
mint ajtó nyílik, ha nincs rajt lakat.
Forrás: Válasz 4. évf.
7-8. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése