Olvadozott már a szememből a szender,
szívemen elrepedeztek az álmok.
Víg, csevegő madarak repültek a derülő égre;
Szép volt a reggeledés, hát belerepültem én is.
Olvadó szememet hűs vízzel mosogattam,
kinyitottam az ablakokat és mámoros arcom
belemártottam a hűs, szagos levegőbe.
Jegesen áramlott felém a hajnali szellő,
rámlihegtek az esőverte mezők is,
fák nedves leveléről ragyogott ide a harmat.
Kotlós kárált, fecske csivelt, gólyák kelepeltek;
ostorzaj! bőgés! indul legelőre a csorda.
Valahol,e gy ólban az állatok enni kértek.
Elrepültem a falu felett, úszva a gyors madarakkal,
s versenyezve velük kékszürke fellegek árnyékában,
borzolt tollal, a nap piros melegében,
alvó kedvesem muskátlis ablakán szálltam la pihenőre.
Forrás: Válasz 4. évf. 3.
sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése