Hajnalban kertünkben róka járt.
Rémülten sápogtak a kacsák,
s hogy átnéztem a bokrok fölött
őt láttam jönni a
réten át.
Gondolta, hogy még alszom!
Ajkára tette ujjait
s érett almáim sárga bőrét
megérintette ajka mind.
Majd a kéklő erdőre nézett,
hol a fehér szentember lakik,
s egy szerelmes rigó-hirnököt
küldött a táruló ablakig…
Forrás: Válasz 4. évf. 2. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése