Nyalja kezem a hideg,
tudja, az nem üti meg.
Vidám vagyok, reggeli
kedvvel a szívem teli.
Bomlik előttem a köd,
vékony szála meg nem köt,
szerteszakadt darabja
lábam nyomát harapja.
Ezernyi fa csilingel
millió dérbilinccsel.
Ahová a szemem ér,
minden tiszta, hófehér:
fehérek a háztetők,
az útak, a temetők;
fehér a fal, a vonat
fehér füstöt lobogtat.
Az emberek ha jönnek,
fehér szóval köszönnek,
a fekete idekinn
csupa csúfos szégyenszín.
Könnyű az ősz fejeknek,
az öregek nevetnek.
Aki lopni indult most,
az virágot szakasztott.
Aki ölni akart ma,
gyermeket kér holnapra.
Ki istent se hiszi már,
az is imádkozva jár.
Forrás: Válasz 4. évf. 3. sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése