(Egy elmaradt pesti út emlékére)
Én is vágytam a Dunához,
a víz induló dalához,
ehhez a zúgó tanyához,
ehhez az ezüstlevelű nyárfás
barlanghoz, hol a víz tündére hárfáz…
Én is hárfa mellett ültem
itt a száraz homokon,
a Föld óriási gömbjét
érintette homlokom.
Minden érintésre új hang
szállt belőlem s a homok
fölött hárfát épitettem.
hárfahangból templomot.
Forrás: Válasz 4. évf. 6.
sz. 1937.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése