Boldogtalanságom
boldog Istene, immár tőled
várok
vigaszt: ezután se hagyj el, őrizd meg,
tartósítsd
mostani állapotom; e szédítsen el
a
szerencse aranyban csengő csillaga, mely
minden
embernek csúfolt földi férget felfuvalkodottá
tesz
végül. A ti sorotokból való vagyok s
legyek
is inkább, mindenkori kóbor kutyák: a ti
világotok
vidám közössége kell inkább nékem, míg
élek
itt! Szánom-bánom, hogy szüleim bűnéből
komisz
emberek közé keveredtem; olyan karámba,
hol
napról napra pocsolyává poshad
vágyakozásunk
virágoskertje! –
Kóbor
kutyák! kóbor kutyák! hallgassatok
most
már a szavamra! Fogadjatok,varázsoljatok
vissza
a ti családotokba már!
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése