Urunk,
atyánk, az ég lakója;
A
csillagoknak alkotója,
Ki
fenntartod mindenütt a rendet;
Dicsőség
a te nagy nevednek!
Az
igazak, jók, akik élnek,
Mindenha
csak benned remélnek.
Te
vagy az ő buzgó imájok:
Ó,
jöjjön el a te országod!
Erős
vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy:
Belátásod
mindent igazgat.
Adsz
örömet, csapást, kegyelmet:
A
te akaratod legyen meg!
Panasz
sosem jön ajakunkra;
Csak
te ne hagyj soha magunkra.
S
ki élni engedsz, add nekünk meg
Ma
s mindennap a kenyerünket!
S
ha bűntől (hisz’ gyöngék vagyunk mi!)
Nem
bírunk néha szabadulni;
Bár
a fenyítés téged illet;
Bocsásd
meg a mi vétkeinket!
S
mivel gyöngék vagyunk a jóra:
Legyen
hát vétkeink adója.
Hogy
amidőn felebarátunk
Bánt,
néki szívből megbocsátunk!
Száz
fájdalomnak, száz veszélynek
Vakon
megy itt a test s a lélek.
De
mi fogjuk kerülni mindet,
Csak
meg ne kísérts soha minket!
Miatyánk!
Büntess, hogyha kell, de
Taníts
imára, türelemre.
S
ki örök, égi dicsben állsz fenn:
Ó,
ments meg a gonosztul. Ámen!
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése