Tudom
Istenem, nem a te hibád...
Én
voltam az, ki elbuktam előtted.
Volt
hivatásom, de én elmaradtam,
A
kérdezőnek tévedt szót feleltem
S
egy cseppel mindig kevés volt a vér.
Bár
érdemetlen vagyok, Istenem
Tudom,
hogy van út, mely célhoz vezet
És
bűnös az, ki el nem érkezett.
Istenem,
tudom, hogy van helyes válasz,
Mely
úgy illik a kérdések sebére,
Mint
konyult porzó ajka tárt bibére.
Istenem,
vallom, vagyon teljes mérték
Igaz
serleg, amelyet színig töltve,
Biztos
kézzel feléd nyújtani, érték.
Hogy
minden kín, csak: éretlen öröm.
Szűnnék
minden kín, hogyha szűk szívembe
Világod
beférne, mely mérhetlen nagy.
...
S azért, hogy végesbe tört gyenge vágyam
Tudom
és köszönöm, hogy végtelen vagy.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése