Én
Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd:
elszárad a fám,
A
testem-lelkem fája...
De
épek még a gyökerek talán.
A
tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben:
érzem magamat,
És
ott zsong millió melódiám.
Én
Istenem, gyógyíts meg engemet!
hiszen
– nem is éltem igazában.
Csak
úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak
úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam
gondolt roppant gondolatod
Torz
árnyékaképen.
Egy
kóbor szellő néha-néha
Valami
balzsam-illatot hozott.
Akkor
megéreztem: ez az élet,
S
megéreztem a Te közelléted,-
S
maradtam mégis torz és átkozott.
Én
Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én
szeretni és adni akarok:
Egy
harmatcseppért is – tengereket.
S
most tengereket látok felém jönni,
És
nem maradt egy könnyem – megköszönni.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése