A
ma írónemzedékének három kiemelkedő költőnőjének műveit olvashattam. Nemes Nagy
Ágnes vagy Gyarmathy Erzsébet írásainál időzve egy érzés váltódott ki belőlem:
az olvasó ámulata az erős tehetség alkotta szépségek láttán és a magános lélek
hálája, hogy a betűkön keresztül szól hozzám az az embertársam, akinek
mesélőkedvet, kifejezőkészséget, egyszóval tehetséget adott Isten.
Nem
így Szabó Magdánál. Az ő sorait nézegetve valahogyan rokonnak éreztem és nem
voltam egyedül. Igen, velem volt – legalábbis a leírt gondolatain keresztül – a
versek megírja és amit olvastam, nem csak láttam, de mintha hallottam volna. A
címadó versben olvasva:
… megszúrt a nézés és a
hang,
a suttogás is kiabált.
Nehézszagú sűrű kötés
takarta testem tépett
húsát
és mint az árvíz,
ellepett
a tanácstalan
szomorúság.
itt
önkéntelenül visszafojtottam a lélegzetemet és vártam, hogy megszólalhassak és
valami vigasztalót mondjak majd.
Szabó
Magda írásaival szemben elfogódott vagyok, annyira beleélem magamat versei
hangulatába, hogy nem tudok velük vonatkozásban egyetlen hűvös szót sem leírni.
Szavait, mondatait – még a ki nem mondott gondolatait is – valóságosan a
magaménak érzem. Hogy miért van ez? Igen egyszerű – mert Szabó Magda igazi
költő. Hangja őszinte, amit ad, magából adja. Ösztönösen engedelmeskedik a
művészet egyetlen igazságának: a Szépségnek.
Túl
ezen, lehetetlen meghatódás nélkül olvasni verseit:
… majd ha kék violák
szememre
ejtik az árnyak
s megrogy a térdem,
ahogy botlom
a végtelenben,
állsz a kapun odafenn,
szemed eltágul
és gyönyörű kezeden leng
a sötétben a hold.
(Anyám a kapun áll.)
Emberekké
lettünk, akiknek akarva-nem akarva szerepet kell játszani és az igazi ember,
aki a rá osztott sorsot őszintén vállalja. Szabó Magda ezt cselekszi. Nem
tetszeleg a nem-felettiség, helyesebben alattiság hazug álarcában, hanem női
mivoltában marad hű emberségéhez. Egyszerűbben és meggyőzőbben a sors
vállalásáról nem is lehetne írni.
A
költészet rendkívül kényes és finom hangszer, az ő avatott kezében igényes
fülnek is jólesően zeng.
Sok
jó tulajdonsága mellett talán legfőbb érdeme, hogy sehol sem erőszakolt. Nem
igyekszik hermaphrodita halandzsával megtéveszteni olvasóját, hanem
egyszerűségében tiszta, tisztaságában egyszerű marad, és ez hozza meg számára a
sikert, hogy a kötetét forgató ember nemcsak nézegeti írásait, hanem igenis
lelkesedéssel figyelemmel, őszinte érdeklődéssel, sőt szeretettel olvassa azt.
Sajnálom,
hogy Weöres Sándor rendkívüli írása, Károlyi Amy verseiről előbb jelent meg,
mint az én „vallomásom”, mert pontosan ugyanazt írtam volna Szabó Magda
írásairól,amit Weöres olyan megfellebbezhetetlenül mondott Károlyi Amy
asszonyiságában teljes értékű, emberi művészetéről.
Ezeken
túl már csak ismétlésekbe bocsátkozhatnék, hisz nem egyszer megírták róla:
látása, kifejezőkészségének biztonsága tiszta és megfellebbezhetetlenül
végleges. Tehetsége, ereje vitathatatlan.
(Versek.
Egyetemi nyomda.)
BORSI D. JÓZSEF
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése