Vas István: Kettős örvény (könyvismertetés)

Vas István összefoglaló verseskötete a Kettős örvény felborítja minden eddigi elképzelésünket, melyet a líra feladatáról és lehetőségeiről alkottunk. Ha az irodalmat a kifejező és ábrázoló műfajoknak, a teremtő én, vagy a valóság által meghatározott csoportjaira osztottuk, a lírát feltétlenül az elsőbe utaltuk. A Kettős örvény meggyőz arról, hogy egy eredeti művész mindig áttörheti az esztétika korlátozó elméleteit: Vas István könyvét egyfolytában végigolvashatjuk,mint egy érdekes regényt, az érdeklődés percnyi lankadása nélkül, mindamellett a legszélesebb és változatosabb hangszerelésű költészet hatását hagyja az olvasóban. Előttünk a példa: a valóság számtalan arca és a föléje hajló költő más-más nézőpontja mintegy újraalkotja az átélt világot, a maga szerves, eleven egészében. Vas István a realista lírikus, akinek a realizmus nem pusztán stílust jelent, hanem hűséget is az anyag világának igazához.

Hát mit felelnél, mondd, ha kérdenek,

Vörösmartynak és Petőfinek?

-        -        -        -        -        -        -        -

Továbbadom a századokon át

a kornak, sorsnak forró áramát,

s onnan ahova végzetem vetett,

felmutatok egy emberéletet.

(Egy ifjú költőhöz.)

Óda az észhez a kötet első verse és utolsó szava az emberek. E két eszme pólusa körül szikrázik Vas István lírája. Céhbeli gondolkodóhoz méltó, ahogy a bonyolult fogalmakat megragadja s egyben minden sorát, a legelvontabbat is, a szenvedély láza fűti: így lesz költészete értelem és szenvedély összefonódásából az élet teljes egészének kifejezője. „Kell az élet, meg a halál szörnyű egésze nekem”. Virtuóz rímei, változatos ritmusai, legkivált jambusainak hajlékony hullámzása megtanít arra, hogy az igazi költő a forma kérdését elsőrendűen fontosnak tekinti, de csak akkor, ha a forma a kifejezés egyik lehetősége. Vas István formai változatossága az élet változatossága.

Tetszetős volna a kötetben tapasztalható „fejlődésről”, az „egyenesvonalú emelkedésről” beszélni. Vas István érése kétségtelen a már-már klasszikus, utolsó versek zamatáig. Mégis ez a tökéletesedés a már néhány évvel ezelőtt írott költeményekben is megmutatkozik: a Húsvéti ének a testről, a Kérdezed barátném, vagy A törvény szépsége vetekszik az Alföld, A békekötés elé, a Villám, fekete ló, a Gyertyaszentelői elégia félelmetes nagyszerűségével. Legigazibb dicséretük, ha a kritikus bevallja őszinte fájdalmát, hogy műfajánál fogva csak ennyit szólhat róluk.

(Franklin Társulat.)

RÁBA GYÖRGY

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.