Rónay
György rendkívül finom, intuíciókban gazdag verseit ismerjük, mély műveltségre
valló esszéit, kitűnő műfordításait szívesen olvassuk,s így kétszeres örömmel
vettük kezünkbe új regényét, „Az alkony évét” is.
A
főhős Kende Gyula zongoraművész. Köréje csoportosulnak a hozzá hasonló művészek
és művészetpártolók, írók, kritikusok, szépasszonyok és szerelmes lányok. Az
életük könnyed, természetes, sokszor lázas és túlfűtött, minden szép iránt
fogékony a lelkük, és meghitt pillanataikban gyerekesen egyszerűek. Érdekes
típusok lépnek elénk a könyv lapjain; a hervadásában is a szerelemhez és a
fiatalsághoz ragaszkodó szépasszony tökéletes figurája, a szép, csillogó, de
lelkiekben üres Eszter, Kende Gyula inspirálója, Szólády Anna, a híres
színésznő és végül Babuka, a tiszta, melegszívű lány ragyogó portréja, akinél
Kende zaklatott élete lecsendesedik. A zongoraművész érdekes egyéniségével
szemben áll Szabó, a tipikus sznob, aki minden műveltsége ellenére is bizonyos
alacsonyabb-rendűséget érez és ezért kegyetlen, erőszakos és önző. Szívósságával
eléri Ilmer Olgát, a gazdag, idősebb, érzelmeiben szinte már megdermedt
asszonyt. Általa váltja valóra álmát, gazdag és befolyásos ember lesz, de az
igazi írók és művészek megvetik.
A
regény témája nem rendkívüli, de az alakok mintázása, az események
csoportosítása, a lélekrajzok, tehetséges íróra vallanak. Jól felépített,
szerkezetileg egységes „Az alkony éve”. Minden sorából, főleg elragadó
leírásaiból s a sokszor határozott ritmusú mondatoktól előbukkan a tehetséges
költő is.
(Stúdió)
K. L.
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése