Loccsant egy szörnyűt, messze folyt,
Most itt sunyit e tarka folt;
Ócska rongy a dézsalében,
Mit rohadni hagytak ott régen,
A velő.
Ó ékes serleg, csontboltozat,
Büszke koponya, hol-voltodat
Áruld el, mert im jeltelen,
Csak a sár piszkát lelte lenn,
A velő.
Rend és tisztaság hegytetője,
Tudomány, szépség keltetője,
Istenség, érzés szentegyháza
A földön hever lent bezárva,
A velő.
Elő hát sátán! Jer, gyönyörködj,
Munkáld nem lehet már ennél több;
Ami sugárzón Istennél társult,
Nyüveknek szolgál most lakásul,
A velő.
De nem – nem hagyjuk, mi emberek,
Velőnk a sátán szerezze meg,
Összefogunk, hogy szűnjön a tévely,
Vesét kerítünk s falunk
Velőt vesével, hurrá! velőt vesével!
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése