A
háború jó és hálás regénytéma volt mindig. Újabban azonban az emberek annyira
belefáradtak a háborúsdiba, annyira benne éltünk mindnyájan a pergőtűzben,
annyira nincs még kellő távlata a borzalmas napoknak, hogy bizonyos
előítélettel és idegenkedéssel vesszük kezünkbe az ilyen irányú könyveket. Eric
Linklater könyve a Szövetséges Hatalmak olaszországi partraszállását írja le
sok humorral, úgy, ahogyan Angelo, az olasz katona látja. Így azután
határozottan könnyedébb és érdekfeszítőbb lesz a könyv. A gyáva Angelo nem is
annyira gyáva, mint inkább antimilitarista. Fázik mindentől, ami katonai.
Szereti az életet, s áldott olasz természete – a dalos, áriákban kitörő,
művészetet kedvelő – átsegíti a nehézségeken is. Pompás jellemzést kapunk a német
katonák zsarnoki, szadista természetéről. Megvetésük az olaszok iránt,
kegyetlenségük, hideg számításuk, egész beállítottságuk bemutatása reális.
Éppen ennyire reális Tefer Simon személyén keresztül az angol katonák
jellemzése. Don Agesilas, barátnője: Marchesa, Angelo és a többi olasz
szereplők által pedig tökéletes képet kapunk az itáliai lelkületről. Lukrécia,
a temperamentumos, s a háború folyamán annyiszor megtévedt parasztlány figurája
sem ellenszenves, inkább mulattató, felfogásánál fogva is. Általában a könyvet
sok humor, egészséges, sokszor cinikus humor jellemi. Ez a könyv nagy előnye a
többi hasonló témájú regény mellett. Bókay János fordítása hibátlan.
(Révai)
B.K.
Forrás: Tiszatáj I. évf.
8-9. sz. 1947. okt.-nov.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése