Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Egy csöndes asztal, otthonsült cipó.
Egy csöndes otthon, jó szó, könnyű álom,
Szívből jött csókok – semmi dáridó.
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Csak otthon, zúgó, álmos kandalló;
Egy asszony, szőke, friss, fehér ruhájú
És gyermek, szöszke, csengve kacagó...
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Egy kéz simítsa fáradt fejemet,
Egy száj beszéljen csacska gagyogással
S meleg szobám legyen, ha este lett.
- - - -
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Csak asszony, szőke, lármás gyerekek...
- - - -
Kint vihar tépi ezt az éjszakát,
S a hulló jégtől ablakom remeg.
Egy csöndes asztal, otthonsült cipó.
Egy csöndes otthon, jó szó, könnyű álom,
Szívből jött csókok – semmi dáridó.
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Csak otthon, zúgó, álmos kandalló;
Egy asszony, szőke, friss, fehér ruhájú
És gyermek, szöszke, csengve kacagó...
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Egy kéz simítsa fáradt fejemet,
Egy száj beszéljen csacska gagyogással
S meleg szobám legyen, ha este lett.
- - - -
Nekem se kell más, mindig régi nóta,
Csak asszony, szőke, lármás gyerekek...
- - - -
Kint vihar tépi ezt az éjszakát,
S a hulló jégtől ablakom remeg.
(Forrás: internet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése