2012. máj. 26.

Ismeretlen akkád költő: Himnusz a Naphoz



Mi Urunk, aki eloszlatod a sötétséget
és megvilágosítod az ember arcát,
kegyelmes isten vagy te:
fölegyenesíted a meghajoltat,
véded a gyöngét -
a föld fiai mindenütt a te fénylő orcádra tekintenek!
Jöttödkor egyugyanazon hang mozdul minden élő torkában,
s a fejek is egyféleképpen emelkednek,
amikor első sugárkévéid fölizzanak -
keltedet mindenek örvendezve és ujjongva köszöntik.
Te vagy a távoli egek határán kibomló fény,
te vagy a föld peremén lobogó égi máglya -
ha csak reádpillantunk,
halandó szívünk belereszket!
(Ford.: Rákos Sándor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése