Némán szemlélem sírotok,
Jó atyám és anyám.
A nagy kínból nem szólhatok,
Könnyem sincs már talán.
Rideg hantok takarnak el
Kémlő szemem elől;
De az érzelem utat lel,
Utat mindenfelől.
Szeretetem nagy ereje
Áttör a hantokon:
Életet kelt a melege,
S mosolyt az ajkakon.
Gondolkodva elmerengek
A múlt emlékeim;
A fájdalmamhoz gyönyört érzek
Bűbájos képein.
Ritka jó szülők voltatok,
Munkásak, gondosak;
Küzdelmeitek csak nagyok,
De sikerben dúsak.
Szeretettől áradozott
Mindenkor szívetek;
Ajkatokról tiszta méz folyt,
Tiszta, mint lelketek.
Övéitek mindkét java
Volt csupán gondotok;
A mennyei örök haza
Legfőbb vágyódásotok.
Itt pihentek egymás mellett,
Álmotok nagy és mély;
Sírotokban a kikelet
Örök reménye él.
A gyermeki szív és kebel
Szép hálavirágát
Sírotokra ültetem el,
Hogy hintse illatát.
Aludjatok csak még tovább.
Álmodjatok szépet;
Szendergésteknek majd odább
Angyalszó vet véget.
(Forrás: Zalai Közlöny 1901. 42. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése