Tóth Árpád :Szeretsz?

Watteau festménye: Szerelmes dal

Szeretsz?
Miért sírod el magad,mikor suttogva mondod,
S ezek a kicsi finomka dombok
Miért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
Szeretsz?
Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
Most megérezheted,ha akarod,
Hogy meghatódtam,hogy sírok bévül, hogy friss lombkoronák
zúgása csapta meg egyszerre a fülem,
S hogy mit daccal és gőggel zártam kívülem,
Most újra betör hozzám,és a nyakamba ugrik,
S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.
Szeretsz?
No,ülj el szépen,kedvesen a térdeimen,
Hajtsd hátra ,lassan, a vállamra nyakad,
Így megadva,meghódolva hagyd el most magad,
Hadd nézzelek,
S még egyszer puhán s zengőn hadd próbálok szólni,
Hadd élvezem magam,gúnyosan s betegen:
Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg.
Csitt!véletlen diadalom!csitt!égből pottyant csodám,
Lealázó,kínlódó "lám-lám" csatám
Hadd szokjam meg egy kicsit most,hogy újra,
újra szeretnek,
Hadd szúrjam szíven magam:Hát oda a rezignációm?
Be olcsón vett meg
Egy kis szűz nyafogása..
Húnyd le a szemed,
Most kegyetlenül könnyeim erednek.
Hát te vagy,te vagy a forró kása,
Amit kerülgettem,hát te vagy az új?
Hadd röstellem agyon magam!
Kinyitod a szemed,és azt ragyogja:
Minden rendben!Egyszerű és édes az élet!
- Ó, tudod-e kis bolondom, hogy most megölnélek?
S én nézlek - s megrándul a vállad a kezemben...