Királyok gyülekeztek a jászolhoz és szegényes pásztoremberek, hogy imádkozó zsolozsmákat énekeljenek a Megváltó bölcsőjénél. Szent karácsony ünnepén egyszer esztendőnkint egyesülnek az emberek a szeretet ünneplésében. Királyok, pásztorok, a rongy, a bíbor, a nyomor sötétsége, a gazdagság fénye egyenlőknek érzik magukat, mikor Karácsony napjának örök ünnepi áhítata rezgi meg szívük húrjait. A szeretet ünnepe egyetemes e nagy világon. Egyetemes, éppen mert a szeretetnek van szentelve. Kit a hit erejével, kit a poesis ihletével érint, hogy ki ne aludjon az a láng, mely az emberszív legtisztább tüze: a szeretet lángja.
Az abszolút szeretet uralma: titka az emberiség tökéletes boldogságának. A filozófus kutatásainak örök célja: a végök az anetomus az emberi test tökéletes megismerésére tör, a fizikus az erő mibenlétét kutatja, a nemzetgazda a tökéletes jövedelemelosztás titkait keresi, s az emberiség előtt mindnyájunk előtt örök ideálként, mint hívó csillagfény, ott lebeg az abszolút szeretet. A szeretet, mely földi szennytől megtisztult, emberi önzéstől levetkezett.
Imádva gondolunk reá és néki szenteljük legszebb ünnepünket.
Holdas, csillagos éj a szerelmes párnak!
Zöld lombú erdő és üdítő forrásvíz a kifáradt vándornak!
Csendes magány a világgal meghasonlott léleknek.
A tiszta szeretet meleg, boldogító érzése a szenvedélyek viharától tépett emberi szívnek!
Mi, kik örökkön-örökké a magunk számára kaparunk, vesződünk a magunk jóvoltáért, verekedünk érdekeinkért. Nekünk, kik így tele vagyunk önzéssel, mily üdítő, mily megnyugtató ünnepelnünk a szeretet ünnepét. Mily boldogító foglalkoznunk azzal az eszmével, mely egyedül képes megváltani a világot.
Ő az a hatalom, mely teljesítheti az emberek meg nem szűnő kívánságait, mely itt e földön megvalósíthatná a tökéletes boldogságot.
Ő eszménye az emberi szív érzéseinek, mert minden erénynek összessége is egysége is.
Karácsony ünnepén róla álmodozunk, s amennyire gyarló lelkünk engedi, őt gyakoroljuk. És szerencse reánk, hogy imádni tudjuk őt és ideálnak választottuk. Midőn az egészséges önzésre, s mérsékelt altréizmusra alapítja a társas együttlét biztosítékait a szociológia és a nemzetgazdaságtan, a hit tartja fenn számunkra, e legnemesebb eszme kultuszát.
Az a csillag, mely a három királyokat a jászolhoz vezette, ott ragyog ma is felettünk, a szeretet csillagaként, elérhetetlen távolban, de erős fénnyel, hogy szemünk elől el ne tévesszük, hogy vele foglalkozzunk, s esztendőnkint egyszer feléje is törekedjünk.
A Megváltó születése napját a szeretet eszméje teszi egyetemessé. A legfőbb jó, mely Krisztus Jézusban testet öltött itt e földön, hogy kultuszát beültette az emberek szívébe, örök ideálnak elébük állítsa, hogy cselekedeteikben, gondolataikban ezt kövessék.
Mi célja az embernek, mi a rendeltetése? A skepticizmussal szemben, mely tagadja, hogy e kérdés homályát eloszlatni lehetne valaha, a materializmus ridegségével szemben, mely e világ tovább forgásának eszközévé teszi az embert, a babonák ostobaságaival szemben mily felemelő a hit magasztossága, hogy célunk, rendeltetésünk folytonos haladás az abszolút szeretet uralma felé, tökéletesedésünk tárgya s ideálja a szeretet abban a földiségtől megtisztult alakban, melyben azt Jézus Krisztus hirdeté.
Karácsony napján a téli fagy idején ez a hit melengeti az emberek szívét, mely felolvad e napon a szeretet tüzében és az élet vásári zajától félrevonulva a csendes családi körben talál hozzá méltó keretre.
Az üdvözlések, az ajándékok, a jótékonyság aktusai, az imák ég felé szálló hangjai valamennyien a szeretetkultúrának szolgálva fennen hirdetik a vágyat, mely él az emberek szívében, dicsőítik az örök ideált, mely a legfőbb boldogság forrása az emberek között: a Krisztusi szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése