(A kép forrása: http://vasarnapiuzenet.blogter.hu/415699/punkosd_utan)
Viruló természetben, ragyogó napfényben fürdő harmatos rózsák ékességében jelenik meg a tavasz teljes pompájával, a keresztyén világ lélekemelő ünnepe: pünkösd.
Az örök isteni igazságok hirdetője, a kereszténység magasztos eszméinek diadalma ez a nap.
Az emberiség érzelemvilágát szeretettel, lelkét nemes gondolatokkal töltötte meg a Szentlélek eljövetele; hitének bizodalmat, reményének erőt adott...
Így lettek az engedelmes tanítványokból lelkes apostolok, kik az eszmét diadalmasan hirdették, s csüggedetlenül, ezer veszély és üldöztetés dacára kitartottak mellette.
Csodálatos átalakulás volt ez az emberiség történetének... Az apostolok szava, mint az orkán zúgott végig az emberiségen, az eszme hódító erejét többé semmiféle emberi hatalom meg nem akaszthatta, hanem kétezer év után is győzedelmeskedik!
A Szentlélek világossága feltartóztathatatlanul rohan előre, egyaránt bevilágítja a szegények és gazdagok szívét. Azok az örök igazságok, miket a Megváltó hirdetett, ledöntötték a bálványokat, az emberi hiúságok templomait, szétszórták a zsarnokok trónját, az ember és ember között felállított különbséget a vallás tanaival megszüntették...
Hiábavaló volt a zsarnok kényuralom erőlködése, hiába hurcolták az eszme hirdetőit a kísérteties börtönök fenekére, a láncok csörgése onnan is az eszmét hirdette...
Hiábavaló volt a máglyák felcsapó lángja, megemészteni ez sem tudta, mert a felvilágosodás minden erőszakot legyőzött.
Ilyen a magyar szabadság eszméje is, a honfiak szívében lángoló hazaszeretet és a szentlélek erejével küzd.
Századok küzdelmei sem tudták megtörni, mert ha már érezte az idegen szellem nyomását, a honszabadságának eszménye újra meg újra kitört és lerázta magáról bilincseit, a felvilágosodás fegyverével nyomult előre az emberiség nagy társadalmában...
Nekünk is voltak mártírjaink, akik a hon szabadságáért, a magyar nép függetlenségért áldozták fel életüket...
Voltak, akik a szabadság eszméiért Golgotára jutottak, akik az önkéntes száműzetés keserű kenyerét ették, a hontalanság fájdalmait szenvedték, de megrendíthetetlen meggyőződéssel, büszkeséggel hirdették eszméik diadalát...
De vannak még a magyar szabadság eszméinek apostolai is, kik csüggedetlenül harcolnak s hirdetik eszméiket, s mint a tüzes nyelvek világosan szólnak... Gondolatuk, akaratuk egy: a haza jóléte, a nemzet boldogulása...
Ezen a Pünkösd ünnepen a Szentlélek erejével legyen velünk a hazaszeretet lelkesítő szava...
Merítsünk erőt az apostolok hithű példájából, legyünk egyetértők, testvéri szeretettel öleljük keblünkre mindazokat, akik a hazáért igaz lelkesedéssel küzdenek, hogy így annak az eszmének, melyet hirdetünk – apostolai is legyünk!
Ne csüggedésnek érzése, hanem a hitnek ereje legyen velünk; akkor igazi keresztényi szeretettel ünnepeljük meg Pünkösd ünnepét és az eszme, mely ezer éven át megőrizte drága hazánkat – diadalra jut!
(Forrás: Zalai Közlöny 1901. 21. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése