Jókai Mór: A Szózat leforditva gyászmagyarra

Jobb pártnak rendületlenül
      Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
      S a „fátyol”, mely takar!

Te kivüled itt senkinek
      Nincsen számára hely,
Alkotmány, provisorium:
      Ott élned, laknod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
      Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczió
      Egy ezrest elpakolt.

Itt küzdtenek borért a hős
      Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
      Tyukodnak botjai,

Ittasság! Itten hordozák
      Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
      Hosszú asztal alatt.

És annyi köpeny-forgatás
      S szinváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
      Mink élünk a hazán.

S népek hazája, egységes
      Osztrák birodalom,
Husz évi hizelgés kiált:
       „Tányérod hadd nyalom!”

Az nem lehet, hogy annyi toll
      Hiába annyit irt,
Hogy stempli, accis és trafik,
      Ne legyen approbirt.

Az nem lehet, hogy ispán, pap,
      Gróf, főtiszt, pressbüró,
Hiába korteskedjenek, -
      S hát a sok főbiró?

Még jönni kell, még jőni fog
      A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
      Vezetjük ujra tán.

Vagy menni fog, ha menni kell
      A miniszterium,
S utána jön vagy Tiszapárt,
      Vagy provisorium.

Már így is, úgy is penziót
      Nekünk adni muszáj.
Bár kigyót-békát kiabál
      Ránk sok nagy torku száj.

Légy hive rendületlenül
      A jobbnak gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
      S nyugdíjba ez takar.

Rajtad kívül itt senkinek
      Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár,
      Hivatalt kapnod kell.