Mara, a nyártól tegnap bucsuztam,
Az ősz holnap már beszökik lopózva
S a tó kékes tükrén sírva csukódik
A sok nyitott kelyhü, fehér tavirózsa.
Mara, a nyártól tegnap bucsuztam.
Ezután nálunk az őszi csend lakik,
A kormos, ólmos, hüvös szürkeség.
Sirva hallgatom jó anyám szavát,
Szépek lesznek a májusi mesék.
Ezután nálunk az őszi csend lakik.
A nyárfák alá nem járok többé ki…
S ablakunkon holnap, Mara, már holnap
Kinyil az első, gyenge jégvirág
S esténkint csunya baglyok huhognak.
A nyárfák alá nem járok többé ki.
Árva bánatommal hideg éjszakákon
Nyári örömöknek leszek siratója,
Míg az ezüstnyárfák rozsdává égett,
Halott, rőt levele lassan hull a tóra,
Nyári örömöknek leszek siratója.
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 39. sz. 1917. szept. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése