Az ember csendben, halkan lépeget.
Általlép néhány őszt, néhány telet.
És egyszer csak, - hiába vár, remél –
Lépése többé új tavaszt nem ér.
Megáll az ember, csendben visszanéz.
Utána szól a mult: mondd hova mész?
Az ember mélyen lehajtja fejét,
Vissza fordul és azt mondja: feléd.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 52. sz. 1921. dec. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése