(A „Petőfi Társaság” Grünwald-díjával jutalmazott vers)
Teérted vetettem kalászt!
Vágj bátran kaszáddal belém.
A sors egy nyár! S mindennek vége
Egy nyárnak érett reggelén.
Sorsnak egyforma mindegyik.
Virág lehettem volna tán,
De elhervadtam volna úgy is
Ruhádon, egy báléjszakán.
Igy leszek áldott kenyered,
Szürke napokon – szürkeség,
Vágynak – kevés, de élni rajtam,
Csak élni, - ehhez még elég.
Elfogyhat minden, ami jó,
Minden, mi valamit is ér; -
De mi csak akkor jó, ha nincs más:
Én maradok – falat kenyér.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 24. sz. 1921. jún. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése