Ady Mariska (Ady unokahúga, balról a második) és családja
Tavaszra, lehet virág leszek:
szelíd, kékszemű ibolya.
Hűs reggelen életre csókol
a fölkelő Nap mosolya.
Selyem fűszálak lengnek körül,
felettem lepkék rajzanak;
öreg fák lombos ágairól
rám neveinek a madarak.
Része leszek a kikeletnek,
tobzódom illatban, fényben. –
(S elfeledem majd, hogy mint ember
mindig csak sötétben éltem.)
(Székelykeresztur)
Forrás: Magyar nép IV. évf. 39. sz. 1924. szept. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése