A kertetekben szellő-csókoktól
Most nyíl sziromba a sok virág…
Menyasszony-leplét fehéren, tisztán
Most ölti fel a dús jázminág.
Az illatozó orgona lombja
Lágyan mesélve föléd hajol.
… Valaki érted sir valahol…
Valahol… Arra májusi szellő
Nem cirógatja a szirmokat…
Imbolygó pára a nap elé bus
Sötétes fátyolt huz, fonogat.
Piheg a cseng ott… Fáradt az élet…
Lomhán keringnek mély sóhajok…
… Valakit én ott hivogatok…
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 25. sz. 1917. jún. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése