Megvert, megtépett, szürke, kis alakja
Komolyan járta át a nagy teret,
Szemébe hajlott nagyszélü kalapja
S kiállt zsebéből az estéli szerep.
Úgy tétovázott, mintha messze menne.
Egy kis galambnak morzsákat vetett,
Talán dudolt is, mintha kedve lenne
S figyelt egy hintót s búsan nevetett.
A gyalogjárón megbotlott a kőben
S a ferdesarku, elaggott cipőben
Bús csöndességgel tovább ballagott…
És nézte, nézte, milyen gyors az élet,
Az egyik házban mily vigan zenélnek
S hogy olvassák a sarki színlapot…
Forrás: Dombóvári Hírlap 6. évf. 45. sz. 1922. okt. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése