Te láttad az én nagy szomorúságom.
Házunkra bűvös fátyolt szőtt a hold…
Te elsirattál őszi éjszakákon,
Míg kertünk alatt egy kuvasz csaholt.
Te megcsókoltál könnyes álmaimba
S visszaadott mindent kis gödrös kezed.
Fényes kard, ezüst kürt, pejparipa, hinta,
Mind… mind visszatért, mi rég elveszett.
Bús évek óta bezárt kincses láda,
Melynek aranyát szemem sose látta,
Kinyilott lelkemben halk szavad után.
S régen elmesélt májusi regék
S régen elhantolt gyermek-örömök
Befátyolozták szivem rejtekét.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 42. sz. 1921. okt. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése