A kerti fákra őszi könny pereg.
A délutánra ráborul az est.
Ne félj magányos szobádban, szegény,
Ha csendje siró muzsikába kezd.
Esti órákon várj rám! Megjövök.
Holdfény leszek a csipkefüggönyön,
S vigasztaló szavak aranyporát
Lelked őszi kertjére öntözöm.
Ezüst folyón fehér hajó l eszek.
Messze kelet sok-sok szinét hozom.
Magammal viszlek. Egy öböl – virágos –
Ránk vár a távol kéklő partokon…
Ne sirj magányos szobádban, szegény!
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 32. sz. 1921. aug. 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése