Mogorva téli délutánon
Benyitok egy kis paraszt házba,
Az asztalnál egy öreg ember
Feltett süveggel ül pipázva.
Az asztal mellé ülök én is
S csendes beszéd indul közöttünk –
Az öreg bort hoz s egy pohár bort
Szokásból egymásra köszöntünk.
Aztán mindig több lesz a témánk,
Bővebb szavu lesz a beszédünk
S mit már tenni kellene itten,
Arról mindenről elbeszélünk.
S kívül az utcán néma csend van,
Nem is érzik, hogy ott kint élnek –
A falra nézek: áll az óra –
Itt áll az óra s áll az élet.
Forrás: Magyar nép IV. évf. 51-52. sz. 1924. dec. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése