Szeretnék irni valamit magának…
Sorokba szedném legszebb szavaim
S elküldeném komoly fehér kezébe
Álmaim legszebb képeslapjain.
Ha sejteném, hogy őszinte szemével
Soká pihenne soraim szaván
S tünődve nézne ki a messze utra
Bus lányszobája csendes ablakán.
Ha sejteném, hogy lágy szelid szavával
Cirógatná igénytelen nevem
S valakit váró félénk sejtelemmel
Igazgatna az apró nippeken.
Szeretnék irni valamit magának:
A lelkem kincsét mind elküldeni,
Ha sejteném, hogy várnak szomorun rá
Napjai nehéz árva percei…
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 20. sz. 1917. máj. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése