A vén fasor megsárgult lombját
Gyéren, lassan hullatja már.
Bágyadt lelkem mint tengerek közt
Kóválygó bus viharmadár
A nyári éjek mámorához
Meg-megpihenni visszajár.
Mi lesz, ha mély egyhangusággal
Az ősz lelkünkre ráborul,
Nem hoznak össze édes esték
S nem vársz rám, mikor alkonyul,
Mikor a földön halk mesékkel
Borus sötétség lesz az úr?
Mi lesz, ha már emlék lesz minden:
A féltve őrzött pár virág,
Álmatlan, lázas éjszakákon
Átélt, színes melódiák?
Mi lesz… mi lesz, ha lehullatta
Lombját a hárs s a jázminág?
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 13. sz. 1917. márc. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése