Falusi rét határtalan
Mezejében kis fűszál lettem.
Valaki esti bánatokkal
Szeliden lépeget felettem.
Úgy jár, mint hold a tó vizén,
Mint fák között az esti szellő.
Hiv magával a hervadásból
Új tavaszba a kis cipellő.
S én alatta meghajoltam.
Nincsen útam, óh, vissza már csak,
Szép lenne menni napkeletnek,
De én holtja leszek e nyárnak.
Holtja leszek lépteidnek.
Esti harangszó kondul messze.
Esti harmat, vagy könny rezg rajtam?
Miért jöttél csak requiemre?
Falusi rét határtalan
Mezejében kis fűszál lettem
S ki értem jöttél, kis cipellő,
Magam alattad eltemettem…
Keresem még, de sohasem,
Óh, sohasem fogsz észrevenni.
Tarka mezőn, pázsitos réten
Egy kis fűszál csak semmi… semmi…
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 25. sz. 1921. jún. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése